Blog

2016 június 10. volt az a nap, amikor megvettem életem első kis műanyag csodáját egy Floureon H101-es piros drónt, akkor még nem is sejtettem, hogy nem sokkal később az év decemberében elkezdem építeni életem első drónját.

Február környéke lehetett mikor megtörtént az első reptetés. A következő év arról szólt, hogy bővítettem tudásomat és repülési készségemet, illetve elkezdtek gyarapodni a drónos ismerőseim is. Mire úgy igazán belelendültem a dologba eljött megint a tél, vagyis hideg, szél és eső meg hó. Sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy hol lehetne megoldani, hogy erre a pár hűvösebb hónapra se kelljen lemondanom a szenvedélyemről.

Jelentem, nem jött ez össze egészen 2019-ig, illetve, ha pontos szeretnénk lenni a mai napig se, mert nagy drónnal beltéren itthon még nem sikerült repülnünk. (leszámítva a Thyssenkrupp rendezvényt, ami később az akadályokban sokat segített)

Visszatérve 2019 novemberére, Tomó András szervezésében részt vehettem egy tinywhoop repülésen a Retox bárban. Ott fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy egy ilyen összejövetel, de jó lenne, ha többször is lehetne télen. Nem feltétlenül magamra gondoltam a szervezésben, de reménykedtem, hogy valaki a DRH-sok közül kapható egy ilyenre. Az elsődleges probléma továbbra is a helyszín volt, ami az egyik leglényegesebb eleme egy ilyen rendezvénynek. Kristóf ismételten bebizonyította, hogy milyen jó kapcsolati vannak a Hungaroring-en és szerzett egy helyet, ahol lehetne repülni. 

Nagy ártatlanul jelentkeztem nála, hogy szívesen segítenék egy ilyen kis verseny szervezésében. Nemsokkal később döbbentem csak rá, hogy valójában én lettem a főszervező. Most, hogy meg volt a helyszín már csak az akadályok hiányoztak. A Thyssenkrupp-os rendezvényről jött az ötlet, hogy hullahopp karikát kéne használni kapuknak és milyen jók is lesznek a régi akksijaim a LED-esvilágításukhoz. Az előző mondatnak a fele be is jött, no nem az akksis rész. Az első két-három prototípus után már egész jól ment a kapuk építése és meg se álltam egészen 10-ig. Valami még azért hiányzott, egy extra akadály, ami egy kicsit különlegessé teszi az egészet és így született meg az Infinity Gate. Nem mondom, hogy saját ötlet volt, de a megvalósítása már igen. Két hullahopp karika összefogva kör rudakkal majd becsomagolva hőálló fóliával és mindez megspékelve pár színes LED szalaggal.

Most már meg volt a helyszín és az akadályok is, már csak egy rendezvény és az emberek hiányoztak, melyben nagy segítségemre volt Kristóf, Máté és Gábor. Ezúttal is nagy köszönet nekik. Megszületett az első Tiny Drones. Sokáig gondolkoztam, hogy mi legyen a neve. A Whoop-os nevet inkább mellőztem, hogy az emberek ne gondolják azt, hogy csak olyannal lehet jönni. Nekem is eggyel nagyobb van és ha nem korlátozom le annyira a méretet, sokkal több embert is össze lehet hívni. Túl vagyunk az első Tiny Drones-on, és elég jól sikerült a visszajelzések alapján. Másodszorra perszenem lehet elsütni ugyanazokat a poénokat még egyszer, így kellett valami újítás is. Két akadály volt tervbe véve, amiből végül megszületett a „Dark Cube”, vagyis a kocka. Különlegessége, hogy két szinten kanyarok vannak benne, amit szinte lehetetlen egy levágással bevenni.

Született egy nem tervezett akadály is, ami hirtelen jött és kb. egy délután alatt össze is dobtam. Szimplán csak a „Létra” nevet kapta.

Nem szeretném tovább nyújtani a szót, Mindenkit szeretettel várunk a
Tiny Drones 2-re.