Blog

Velence, napsütés, szélcsend, 25 fok, frissen nyírt fű… több, mint elég egy jó kis versenyhez. Ezek mellé egy kifejezetten technikás, de élvezhető pálya dukál, amit a versenyzők meg is kaptak.

Nem állítanám, hogy reggel 6-kor, amikor elkezdtük felrakni a pályát, már ébren voltam, sőt, dacára az első kávénak, még 7-kor se nagyon, a fél nyolc körüli történésekre már emlékszem, az első gépátvételnél pedig már kifejezetten képben voltam. A versenyre érkezett néhány új arc is, akiknek kifejezetten örültünk, mert mint később kiderült, kifejezetten jól teljesítenek, meg jött sok régi is, meg a visszavonult Senior Felnor is megérkezett, frissen fodrászolva, alatta egy Corvette-tel, olyan napszemüvegben, mint amit Tom Cruise viselt a Top Gun című nagysikerű filmben… Nem tudom, mik a további tervei, de Isten óvja Amerikát, vagy valami ilyesmi.

Külön öröm volt számomra, hogy - valószínűleg Velence központi fekvésének köszönhetően - nézőként több, valóban visszavonult versenyző is kilátogatott az eseményre.

Bár volt aki hiába bérelt szállást Velencén, sikerült indokolatlanul elaludnia (nem akarok nevet mondani, Máté) az idei bajnokság gyakorlását a terveknek megfelelően, 9-kor elkezdtük, ennek kapcsán hamar meggyőződhettem róla, hogy az általam feltételezett 20 másodperces köridőkön bőven belül leszünk. Daemon például az első lehetőségénél 15 másodpercet repült, a későbbiekben pedig Oszi állította be a körrekordot egy 14,19-es idővel, ami több, mint szépnek mondható, bár nehezen megismételhető.

A gyakorlások alatt mindenki hozta a tőle elvárt szintet, és csak ritkán kellett gépeket bányászni a bozótból, bár azért természetesen megtörtént náhányszor, de ezek a képi- és hanghatások inkább csak emelték az esemény hangulatát, mintsem hátráltattak volna. Mivel az idő úgy adta ki, az ebédet követően, a verseny előtt még egy gyakorlási lehetőségük volt a pilótáknak, a versenyt pedig 15 órakor elkezdtük.

Ez volt az idei bajnokság utolsó előtti fordulója, a dobogóra esélyesek érezhetően biztonságosan repültek, érthető módon a verseny alatt már senki nem nagyon akart kockáztatni, így nem születtek újabb körrekordok, de azért történt néhány említésre méltó esemény. Ott volt például a nagy száguldónk, Ali, aki hiába a negyedik versenyén vett részt, még mindig nem tudta megtanulni, hogy létezik a 100%-nál alacsonyabb gázállás is, ennek köszönhetően a jó képességekkel megáldott pilótának sikerült az utolsó helyen végezni. Egy sajnálatos, eddig még beazonosítatlan műszaki problémának köszönhetően Oszi gépe indokolatlan zuhanást hajtott végre. A monitoron látottak alapján motor, vagy esc hibára tippelnék, de hogy ne legyen annyira könnyen kideríthető a probléma, zuhanás után fel tudott szállni, és végig tudta nyomni az adott futamát, bár ez alatt sokszor hibázott, mert úgy érezte, be kell hoznia a lemaradást.

Nagy meglepetés volt számomra, hogy Hadesz a hosszú kihagyást követően nagyon jól szerepelt, (bizonyára rendesen kialudta magát) illetve ahogyan azt írtam, az új indulók is szépen teljesítettek. Sajnos egyikük, Raffi a versenyen már nem tudott részt venni, rajta kívül álló, riasztómegszólalási okokból kifolyólag. (igen, tudom, hogy nincs ilyen szó, de most már van).

De történtek fura dolgok is. Szittya például valami nagyot véthetett (l)égiek ellen, mert nála jobban versenyzőt még nem akart visszahúzni a sors. Történt ugyanis, hogy a második futamán, mintha az ő korának megfelelő old shcool videojáték, az Arkanoid egyik haladó szintű pályája jelent volna meg mozgó háttér gyanánt a videoképén, aztán a harmadik futamában folytatódott ugyanez, de hogy érezze a törődést, a képernyő jobb alsó sarkában még egy fekete villogó folt is növelte a vizuális élményt, amelyben mi is részesültünk, és nemigen tudtuk mire vélni a dolgot. A különös események közé tartozik még Senior Felnor szereplése, aki többször is bozótvágó szerepébe kényszerítette gépét. A kiváltó ok kapcsán azonnal találgatások indultak meg a race controlban, hogy ez most a videojele miatt lehet, vagy repülés közben tudatosodott benne, hogy hazafele tankolnia kell, mindenesetre megírta saját kis történelmét, ugyanis a háromból két futamot nem tudott befejezni, ezzel végül a 19. helyen zárta a napot.

Említésre méltó még az öreg motoros, Rudolfking szereplése, aki stabil futamaival az ötödik helyre hozta be magát, aztán az “elsőversenyes” Blahesz, aki elismerésre méltó hatodik lett, illetve új gépével Kristóf is magára talált, és a szervezés okozta nehézségek ellenére is szép köröket futott, illetve repült.

Bár közvetítés közben kollégám, Popovics Péter megszólt, amiért egy-egy futamban a dobogóesélyes versenyzőknek több figyelmet szentelek, azt gondolom, ez bocsánatos bűn, hiszen amellett, hogy jól érezzük magunkat, ennek a bajnokságnak mégiscsak tétje van, és ez a tét nem kicsi. Természetesen mindenki számít és mindenkinek drukkolunk, de így a bajnokság vége felé azért a dobogóra esélyesek vannak reflektorfényben.

A versenyt teljesen megérdemelt módon Daemon nyerte csodálatos versenyzéssel.

Őt követte Levi, aki teljesen éretten, taktikusan “játszott”, nem vállalt indokolatlanul kockázatot, úgy repült, ahogyan egy ilyen pályán, a dobogóra esélyes versenyzőknek repülni kell. Oszi versenyzésében sem lehetett semmi kifogásolhatót találni, őt a technika húzta vissza, aztán a gravitáció, ettől függetlenül nemigen lehet oka panaszra, hiszen a harmadik helyen végzett.

Amellett, hogy a saját szintjén mindenki vívja a csatáit, az utolsó versenyen ádáz küzdelemre számíthatunk. Az idei bajnokság úgy áll, hogy még bármi lehet, még bármi megtörténhet, így az utolsó versenyen - amely szintén Velencén lesz- fog eldőlni, hogy kik lesznek azok, akik képviselhetik hazánkat a világbajnokságon.

Zsoltee, az öreg róka, Felnor, aki már kétszeres hazai bajnok, Levi, aki egyre érettebben és taktikusabban versenyzik, és persze a két száguldó “őrült”, Daemon és Oszi...

Nem kell különösebb látnoki tehetség hozzá, hogy brutális versenyt vizionáljunk Velencére, amelynek időpontjával hamarosan jelentkezünk.